, (öl-d-ök-öl) gyak. áth. m. öldököl-t, v. öldökl-ött, htn. ~ni, v. öldökl-eni. Akármiféle módon vagy szerrel többeket megöl. Az ellenségek ágyuval, puskával, karddal, dárdával öldöklik egymást. A fenevadak öldöklik a többi állatokat. A macska az egereket, a gerény a baromfiakat öldökli. Átv. ért. kinoz, (1), gyötör.
"Így imádni, így szeretni,
És kegyelmet nem lelhetni,
Mint öldökli lelkemet.
Kisfaludy S.
Ezen igének gyöke öl, s törzsöke öld, mint: tol told fen fend, ken kend. Az ök középképző nem egyéb, mint a gyakorlatot ög, ěg, og, p. e helyett öldögöl, mint: esdegel esdekel, nyeldegel nyeldekel, érdegel érdekel, fuldogol fuldokol, szándogol szándokol, bujdogol bujdokol stb. Általán a gyakorlatos értelmü igékben a középképző k maga a megkeményedett g, mely több esetben megtartja eredeti hangját, pl. ezekben: üldögel, járdogal, mendegel, fujdogal stb. Lásd ~G, gyakor. képző.