, (öl-ő) mn. tt. ölő-t. Minden, aki, vagy ami legszélesb értelemben öl, azaz életet vesz, vagy létezést szüntet. Gyermekölő anya, férjölő nő. Ölő fegyverek, ölő méreg. Nemzetölő elkorcsosodás. Patkányölő szerek. Mint több más melléknevek, használtatik főnevül is, pl. disznóölő, személy, ki disznók ölésével foglalkodik.