, (öl-t-öz-ő) mn. tt. öltöző-t. 1) Aki öltözik, vagyis bizonyos nemü, viseletü ruhákat vesz magára. Öltöző leányok. Királynak, szolgának, katonának öltöző szinészek. Papnak öltöző ifjak. Bohócznak, lovagnak öltöző álarczosok. 2) Ahol öltözni szoktak. Öltöző szoba, terem a szinházaknál. 3) Széles ért. azon ruhanemüek öszvege, melyeket valaki magára vesz. Egy öltöző ruhát venni. Napjában kétféle öltöző ruhában jelenni meg. V. ö. ÖLTÖZIK.