, (ökör-nyál) ösz. fn. Tulajd. ért. az ökör nevü állatnak nyulós nyála. Átv. ért. azon finom vékonyságu fehér fonalak, melyek meleg őszi napokon a levegőben szállinkóznak, a növényekre akaszkodnak; talán nem egyebek, mint bizonyos pókok hálószálai, máskép: bikanyál. Ökör nyállal takaródzik. (Dugonics).