, (öl-t-öz-tet) áth. és mivelt. m. öltöztet-tem, ~tél, ~ětt, par. öltöztess. 1) Valakinek megparancsolja, meghagyja, hogy öltözzék, pl. midőn azúr parancsolja, hogy cselédei egyenruhát vegyenek magukra. 2) Ruhákat ad, vesz valakinek, hogy azokba öltözzék. A meztelen koldust felöltöztetni. 3) Öltözéskor valakire a ruhákat ráadja, mást öltözni segít. A kis gyermeket anyja, a hölgyet szobaleánya, az urat inasa öltözteti. Ellentéte: vetkőztet. Midőn fel igekötővel egyesül, a cselekvésnek bevégzését jelenti. Tetőtől talpig felöltöztették. 4) Bizonyos állapotra mutató ruhákat ad valakire. Papnak, katonának öltöztetni valakit.