, (öl-t-öz-et) fn. tt. öltözet-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. Széles ért. azon ruhanemük öszvege, melyeket magunkra veszünk. Szorosb ért. a külső, felső ruhadarabok. Papi, katonai, polgári, magyar, német, keleties szabászu öltözet. Divatos, külföldi, ócska öltözet. Csinos, piperkőczös öltözet. Férfi, női öltözet. Egy öltözet ruha. Drága, olcsó, szegényes öltözet. V. ö. ÖLTÖZIK.