, (öl-fa) ösz. fn. Bizonyos hosszuságra, pl. három s több lábnyira vagdalt fahasábok, vagy dorongok, melyeket ölbe raknak, vagyis öszverakottan öllel mérni lehet, mint a tüzifát szokták. Ölfával tüzelni. A kévékbe kötött ágak neve rőzsefa. V. ö. ÖLSZÉNA.