, (öszve-dől) ösz. önh. 1) Valamely rakott, épített mű, alkotmány részei között az öszvetartó erő megtágul, elromlik, s annak következtében lerogy, s egy halommá leszen. Földrengés, árvíz alatt, régiség miatt öszvedőlnek az épületek. Álgyulövésektől öszvedőlnek a vár falai. 2) Mondják emberről, vagy más állatról, midőn nagy fáradság, vagy gyöngülés, ijedség stb. miatt leroskad, lerogy. Ijedtében, öszvedőlt. Rosz útban nagy teher alatt öszvedőlnek az igás barmok.