, (öb-öl-ös) mn. tt. öblös-t, v. ~et, tb. ~ek. Általán, aminek öble van, minek oldalai kerekdeden kidudorodva bizonyos üreget képeznek. Ellentétei: domboru, lapos, szögletes, szük, keskeny. Öblös palaczk, korsó. Öblös vizpart. Öblös cserép. Öblös födél a lámpán. V. ö. ÖBÖL.