, (öszve-beszél) ösz. önh. 1) Bizonyos távolságról, vagy a nagy tömegből kiválva beszél valakivel. A szemközt lakók az ablakból öszvebeszélnek. 2) Valami iránt viszonyos tanácskozás, beszélgetés által egyetértésre határozza el magát másod, vagy többed magával. A napszámosok öszvebeszéltek, hogy a leszállított díjért nem dolgoznak. 3) Beszélve különféle dolgokat öszvehord, öszvezavar. Sok bolondot, ostobaságot öszvebeszélt.