, (ör-ök-ös) mn. tt. örökös-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) A tágabb ért. vett örök származéka, am. sokáig, folytonosan, szüntelenül tartó, maradó. Örökös békesség, harag, gyülölség. Örökös kenyér, hivatal, jobbágyság, katonáskodás. Örökös kötés a nádazóknál, örökös lécz a nádfödélen. 2) Örökként valakire szálló, vagy szállott. Örökös jószág. Örökös tartomány.