, (ör-öm-te-len) mn. tt. örömtelen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek öröme nincsen, kinek kedélyét vig érzelmek föl nem villanyozzák. Örömtelen remete, agg legény, vén leány. Örömtelen atya, kinek szülői örömei nincsenek, 2) Ami örömmel nem jár. Örömtelen vénség, élet. Örömtelen fogadás, viszonlátás.
"Még sokat és búsan szólának örömtelen éjjel.
Vörösmarty. (Omár és Ida).
Határozóként am. öröm nélkül, örömtelenül.