, (örökös-tétel) ösz. fn. Az örökhagyónak, vagy végrendelkezőnek nyilvánitása, melynél fogva halála esetére vagyonát egészben, vagy részben egy vagy több személynek mint örökösnek, vagy örökösöknek átengedi (Erbe-Einsetzung); s az ily nyilvánitás az osztrák általános polgári jog elvei szerént egyedül hivatik végrendelet-nek; ha pedig valamely végakarat nyilvánitásában nincs örökös nevezve, hanem az másnemü intézkedéseket foglal magában, annak azon törvény szerént ,codicillus neve van.