, (ör-ök-öl) önh. és áth. m. örököl-t, vagy öröklött; htn. örökölni, vagy örökleni. Bizonyos jószágot, mint örököt kap, általvesz. Apjok végrendelete szerént mindnyájan egyaránt örököltek. Mint áth. az általános szabály szerént, a viszonynevet tárgyeseti raggal vonzza. Az apai ázat a legkisebbik fiu örökölte. Sok pénzt és fekvő birtokot örökölni. Átvitetik más örökölhető tárgyakra is. Örökölt nemesség, méltóság. Örökölt betegség.