, (ör-öm-es-t) ih. fokozva: örömestebb, mint alább. Különös örömmel, szivesen, belső vonzalomból. Leginkább tettekre vonatkozik, melyeket bizonyos készséggel, hajlammal hajtunk véghez. Kedvedért örömest teszek mindent. Örömest tanulni, dolgozni, másnak szolgálni.
"Sok, kegyes sziv érzetének
Hódol örömest.
Vörösmarty.
A régieknél eléjön örömetěst, v. örömetöst is, pl. a régi magyar Passióban: "Igen örömetöst hálálatot mondanék, avagy adnék teneked. (Toldy F. kiadása, 153. l.). Ellentétei: erőtetve, kényszerítve, kedvetlenül, akaratlanul. E szóban a t képző egy értékü és jelentésü az en an határzó képzővel: örömesen, mint: vegyest vegyesen, alkalmast alkalmasan, képest képesen. A régieknél ezen határzó-alak szokottabb volt, mint ma, pl. Kinizsi Pálné imakönyvében: kivánatost am. kivánatosan; méltóságost (dignanter) engöm meghallgass, kegyelmest am. kegyelmesen; a régi magyar Passióban: elégedetöst stb. Néha mindkét képző egyesül, mint a képesint (képesent), alkalmasint (alkalmasant) szókban.