, (ör-ök-re) ih. 1) Végtelen időre, mely nem múlik el soha. Örökre üdvözűlni, elkárhozni.
"Född, vad fa! örökre az ifju nevét.
Vörösmarty.
2) Végképen, mindenkorra. Örökre elveszett. Örökre oda van.
"Jó gyermekem! a haza szebb idejét,
Elmúlt az örökre, ne zengjed.
Vörösmarty.