, ÖRÖKÖSIT, (ör-ök-ös-ít) áth. m. örökösít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. 1) Örökös, azaz sokáig, mindig tartó időre megállapít. Hírét nevét jeles tettek által örökösíteni; máskép: örökít. 2) Birtokra vonatkozólag bizonyos jószágban, dologban örök gyanánt részesít valakit. "Vigságot és örvendezést gyüjt reája, és örökkévaló névvel örökösíti őt. (Haereditabit illum). Káldi, Sirák fia 15. 6.