, (ör-eg-b-ít) áth. m. öregbit-ětt, par ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Valamit a maga nemében nagyobbá tesz, nagyobbít, szaporít, sokasít. A sok gyermek öregbíti a szülék gondját. "Akivel (= amivel) maga és édes hazája jovát is öregbéti. Gr. Eszterházy M. nádor 1627-ben. (Tört. Tár. VIII. k. 20. l.). "Fizetését öregbítse meg kegyelmetek. Báthori István király 1583-ban. (Ugyanott. 228. l.). Mondhatjuk: öregbíteni a becsületet, mert mondjuk más nevét, hirét, becsületét ne kisebbítsd. V. ö. ÖREG, ÖREGB.