, (ök-öl-ő-d-ik) belsz. m. öklőd-tem, ~tél, ~ött. 1) Bizonyos folyadék valamely résen kitolúl, kilökődik, kinyomódik. Kútásáskor öklődik a forrásvíz. Hihetőleg hangáttétellel am. lökődik. 2) Tájdivatosan am. a szokottabb ökrődik, s ez értelemben hangutánzó. V. ö. ÖKRŐDIK.