, személynévmás, mely az egyszerü harmadik személyre vonatkozó, illetőleg visszaható ön-nek nagyobb hatásu kettőztetése; mint az első személyé: ennen, a másodiké: tennen, mind a háromban a közép n hangzatosságból csúszott be, s tisztán: enen, tenen, önön. "Egy pillanatban önön ělőttö (coram se) megmarattatának. (Bécsi cod. Dániel. XIV.). "Egy szántó embernek sok fiai valának, mind iffiak; melyek önnen közettek (önnön maguk, vagy őmaguk között, egymás között) visszavonók valának. Pesti Gábor LI. meséje. (Toldy Ferencz kiadása). "(Önnen benne Katalin verses legendájában am. önmagában. Hozzájárulhat a ,maga szó is (mint az en, ten, min stb. szókhoz is: enmagam, tenmagad, minmagunk stb.). "Megtanittatván az elfolyt időnek viszontagságai és a már hamvaiban nyugvó II-dik József császár csaknem tíz esztendőbeli önnönmaga tetszése szerént volt hatalmas országlásának példája által, mely félelmes légyen eleinknek bölcs ősi rendeléseitől elállani. Gr. Battyáni József esztergomi érsek 1790-ben. "Ilyen választoth (azaz: választ) irth minekünk, hogy sem ír, sem izen, hanem önnönmaga választoth ir királynak. Levél 1553-ból. (Szalay Ág. 400 m. l.). V. ö. Ő, névmás. A több birtokot jelentő személyraggal: önnönei, v. önnöni am. övéi, magáéi. "Az föld is, akiket ő maga teremt és szül, azoknak anyja; az, kiket kegyig te palántálsz, mostohája, azért az önnenit inkább neveli. Pesti Gábor meséiben "Aesopusnak élete.