, (öm-öl-ed-ěz) gyak. önh. m. ömleděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Gyakran, folytonosan, huzamosan ömled. Vastag hangon omladoz. Leginkább hig, vagy higgatag testekről mondatik. Ömledez a vágott érből kifolyó vér. Ömledez a szájban elolvadó vajas tészta. A szilárd testek inkább omladoznak, pl. a romlásnak indult épület, a vizmosta gát. Átv. ért. mondják emberről, midőn érzelmeinek, vagy gondolatainak eléadásában igen terjedékeny, midőn az érzelmek és gondolatok mintegy kitörnek és szétáradnak belőle. Ez igében az ěz képző ugyanaz a gyakorlatos ěs-vel, mintha volna ömleděs. Általán e gyakorlati képzőt veszik föl az ad ed végzetü önhatók, mint: fejled fejledez, terjed terjedez, dagad dagadoz, fakad fakadoz stb.