, (ön-z, vagy ön-öz) önh. m. önt-ött, par. önözz, htn. ~eni. Tetteinek indokául és czéljául saját javát, kényét, gyönyörét használja, midőn másokért is kellene valamit tennie; vagy, mások javának ürügye alatt a magáét keresi, eszközli; inkább magához húz, mint, jog, vagy illem szerént, másokhoz.