, (ön-álló) ösz. mn. Létezésére nézve mástól nem függő, saját erejéből létező. Az Isten önálló, mert tehetségének, és valódi létezésének alapja önmagában van. Az ember önálló, midőn sorsa, állapota mástól nem függ, midőn gondolkozásában, és tetteiben saját elveit követi. Önálló a nemzet, midőn polgári léte, kormánya nem függ egy másiktól, egy külső hatalomtól.