, (öl-el-és) fn. tt. ölelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valakit v. valamit ölelünk. Baráti, testvéri, női ölelés.
"De mióta lettél kedves feleségem,
Minden ölelésre gyönyörübb vagy nékem.
Arany J. (Buda halála).
Gyöngédebb kifejezéssel: nemi közösülés. Törvénytelen, vad ölelésből származott gyermek.