v. IRÁS, (ír-ás) fn. tt. írást-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valaki ír. Irással keresni kenyerét. Irásban elfáradni. Irásra adni magát. Irást tanulni. 2) Nemesb ért. szellemi működés, midőn valaki saját elmemüveit leirja, vagy idegen elmemüvek nyomán ujat szerkeszt. Történetirás. Regényirás. Drámairás. 3) A leírt betűk vagy szók öszvege, alakja, rende. Irásban a kérelmet eléadni. Irásba tenni, foglalni a gondolatokat. Irást olvasni. Nem nyomtatásban, hanem irásban közleni a tudandókat. Csinos, tiszta, szép, rendes irás. Tisztátalan, csunya, olvashatatlan irás. Ez értelemben szabatosabb az irat. V. ö. ÍR ige.