v. IGÉR, (íg-e-er) áth. m. igér-t. Az íge törzsökből származván am. igével, azaz szóval tesz valamit, szavát adja, hogy tenni, cselekedni, adni fog. Oly észjárás szerint képzett szó, mint a német sprechen-ből a versprechen. (Ilyen származatúak: dicsér, = dicsővé tesz, esmér = esmével bír). Sokat igér, keveset ad. (Km.). Igéri, hogy megjobbítja magát. Fogadom, igérem, hogy többé nem vétkezem. Megigérni, amit valaki kér. Ezt nem adhatom neked, mert már eligértem másnak. Árveréskor feligérni, azaz többet ajánlani, mint az elébbiek. Még egy forintot igérek rá. Az igér és ad szoros viszonyban állanak egymással. Nem elég igérni, meg is kell adni. (Km.).