, IGÉZ, (íg-e-ez) áth. m. igéz-tem, ~tél ~ětt. 1) Eredetileg bizonyos igékkel, pl. dicsérő szavakkal vagy babonás kifejezésekkel megbűvöl, meg ront valakit, mint a boszorkányokról, kuruzsló vénbanyákról még most is ily véleménynyel van a köznép, s a kis gyermekek némely nyavalyáit annak szokta tulajdonítani, hogy a látogatók megigézték. 2) Szélesb ért. erős nézéssel, bámulással vagy akármely más szerrel megbabonáz. Úgy néz rám, mintha megakarna igézni. A boszorkányok megigézték. Ide tartozik ezen kifejezés is: Megverte a gyermeket szemeivel. 3) Költőibb ért. kellem, kecs, szépség által megbájol, elragad. Mind ezen értelmet találjuk e székely népdalban:
"Anyám, édes anyám!
Fiad nagyon beteg,
Nem szükség orvosság,
Mégis nagyon beteg.
,Nem más mint igézet!
Találtad jó anyám.
,Vénasszony igézet!
Nem az, édes anyám.
Szomszédunkba lakik
A bájos igéző,
Erzsi egy kis hamis
Kékszemű lyánka ő.
Kriza J. gyüjt.
4) Székely tájszólás szerént megigézni annyi is, mint igérni, fogadni.