, IRÓ, (1), (ír-ó) mn. tt. iró-t. 1) Aki ír valamit, pl. iródiák, levéliró segédtiszt, verseket iró nő, szobairó mester vagy müvész. 2) Amivel vagy amin, vagy a mire írnak, íráshoz való. Iró toll, iró asztal, iró papiros, melyek helyesebben öszveiratnak: irótoll, iróasztal, irópapiros.