v. IGEHATÁROZÓ, (ige-határozó) ösz. fn. Nyelvtani műszó, s am. a beszédnek oly része, mely az igének, vagyis ige által kifejezett cselekvésnek, szenvedésnek vagy állapotnak módját, helyét, idejét, számát határozza meg, vagy ezen meghatározásra kérdőleg, tagadólag, állítólag, tiltólag vagy kétkedőleg befoly. Innét az igehatározók 1) módjelentők, pl. jól, roszul, szépen, csinosan, lehetőleg, igazán, 2) helyjelentők, pl. alant, alatt, alul; amott; amottan; benn, belül; elül; emitt; imitt stb. 3) időjelentők, pl. akkor, azután, regvel, délben stb. 4) számjelentők, pl. ketten, hárman, négyen stb. l. HATÁROZÓ, (2).