, IZETLENIT, (íz-etlen-it) áth. m. ízetlenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. 1) Izetlenné tesz, valaminek izét veszi, elrontja. Nyelve eczettel és epével izetlenítteték a mi torkosságunkért. (Pázmán Préd.). 2) Kedvetlenít, rosz kedélyüvé tesz. A sok baj, betegség elizetlenítette őt.