, IZÜ, (íz-ű) mn. tt. ízű-t, tb. ~k v. ~ek. Bizonyos ízzel biró. Jó, rosz ízű. Édes, savanyú, keserű ízű. Bor ízű alma, körtvély. Legjobb ízű a panaszos étel. (Km.). Pogácsa ízű. A manna akkor volt pogácsa ízű, midőn megtörték és főzték. (Pázmán P.). Átv. ért. Jóízűt nevettünk. Jóízű álom.