v. INYBETÜ, (íny-betü) ösz. fn. Azon betük, illetőleg hangok, melyeket kiejtvén leheletünket az ínyhez (szájpadláshoz) szorítjuk. A szanszkritban ínyhangoknak neveztetnek a cs és ds, és ezeknek h-val vegyületei. A magyarban ide számitjuk a j vegyületeit, ú. m. a gy, ly, ny, ty hangokat.