, IZETLEN, (íz-etlen) mn. tt. ízetlen-t, tb. ~ek. v. ~ěk. 1) Minek semmi íze nincsen. A tiszta földrészek izetlenek. Izetlen tiszta víz. 2) Mi eredeti, tiszta izét elvesztette, vagy mi természetéhez kellő ízzel nem bír. Az állott bor izetlen. Sok kenyér izetlen szokott lenni. Izetlen, mint a csepregi ital. (Km.). 3) Átv. ért. oly beszédről vagy tréfáról mondjuk, melyben elmésség nincsen, sótalan, sületlen, helytelen. Izetlen beszéd, tréfa. Izetlen elménczkedés. Izetlen bolondság. 4) Kedvetlen, nyájasságtalan, rosz kedélyü, savanyú kedvü. Ezen ember ma igen izetlen.