, IZLÉSTELEN, (iz-l-és-telen) mn. tt. izléstelen-t, tb. ~ěk. Kinek izlése nincsen. Különösen 1) Kinek szép iránti érzeménye kimüvelve nincs. 2) Kiben a szépnek felfogására szükséges tehetség és képesség hiányzik. 3) Elmemű vagy szépmű, melyen a kimüvelt izlés nyomai nem látszanak. Izléstelen költemény. Izléstelen rajz, épület, szobor. 4) Mondjuk külső viseletről is, mely a fínomabb divatvilág igényeihez nem alkalmazott. Határozó képen am. ízlés nélkül, izléstelenül.