, (ív-ás, ebben az í röviden nem ejthető, mert ivás mást jelent); fn. tt. ívás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) A halak párosodása tenyésztés vagyis az ikrák magosítása végett, továbbá a megfogant ikrák lerakása. Íváskor seregesen úsznak a halak. 2) Általán: nemződés, származás.
"Velem egy ívású senki nem él korra.
Buda halála (Arany J.).