v. ITÉL, (ít-e-el) önh. és áth. m. itél-t. 1) Széles ért. észtanilag véve am. felfogni, megismerni, kinyilatkoztatni azon viszonyt, mely két fogalom között létezik, vagyis bizonyos tárgyról valamit állítani vagy tagadni, pl. ha gondolom, hogy a jég hideg, akkor ítélek. 2) Szorosb ért. am. bizonyos személy vagy tárgy felől valamely véleménynyel lenni, véleményt kimondani. Mit itélsz ezen emberről? Én ezen dolgot jónak itélem. A tudományos müvekről kinekkinek szabad itélni. Mit itéltek felőle? Itélj róla temagad. 3) Különösen alaptalan, rosz, gyanakodó véleménynyel lenni. Ne itéljetek és nem itéltettek. 4) Szoros ért. birói törvényes véleményt mondani valamely peres ügyben. Igazságosan, a törvény szelleme vagy betüje szerént itélni. A felek kihallgatása után itélni. Részrehajlás nélkül itélni. Pénzre, testi büntetésre, tömlöczre, számüzésre, halálra, kötélre, fejbelövésre itélni. Polgári, katonai törvény szerént itélni. Az elfoglalt birtokot elébbi tulajdonosának visszaitélni, odaitélni. A hazaárulókat elitélni.
Gyöke ít, talán az ejt változata; vagy azon int-vel rokonítható, melyből intéz, intézkedik származott.