, (éh-ěz-ik) k. m. éhez-tem, ~tél, ~ětt. Ételt, táplálékot kiván a gyomra; eledel nélkül szükölködvén, kellemetlen érzésben szenved. Megéhezik. Átv. ért. valamire szertelenül, felette vágyik, s ekkor áthatólag használják. Éhezi, szomjuhozza a dicsőséget.