, (ég-et-ő) mn. tt. égető-t. A maga nemében igen meleg, forró, tüzes. Égető napsugarak. Átv. ért. ami tűz gyanánt a testeket elkoptatja, fölemészti. Égető szerek. Különösen, az érzékeket éles fájdalommal sértő. Égető kínok. Ez ily öszvetételekben: szénégető, téglaégető, mészégető, szeszégető, jelent személyt, ki az illető tárgyak égetésével foglalkodik.