, (ég-al-j) ösz. fn. A földnek oly része, melyet egymással, és az egyenlítővel egyenközü két vonal kerít be. Kik ezen két vonal között laknak, azok egy égaljiak. Hideg, forró, mérsékelt égalj. Ezt máskép égövnek vagy mathematikai, szélességi égaljnak is nevezik. Természeti égalj, mely a légmérséklet állapotára vonatkozik különösen. Némely vidékek ugyanazon szélességi égalj alatt feküsznek, de természeti égaljok különbözik, péld. Stájerország és a Dunán túli Magyarország égalja.