, (ég-et-és) fn. tt. égetés-t, tb. ~ěk. 1) Cselekvés, midőn valamit égetünk. V. ö. ÉGET. Faégetés, trágyaégetés, tőzek-, szalmaégetés. Pálinkaégetés. Tégla-, mész-, szénégetés. 2) Szenvedés, melyet éles testi bajok okoznak. Mellégetés, szájégetés stb.