, (éb-r-ed-ěz) önh. m. ébreděz-tem, ~tél, ~ětt. Lassan-lassan ébred, álmából fokonként serkenni kezd. Hajnali harangszóra ébredeznek a cselédek. Ébredez az álomkórba merült nyavalyás. Átv. ért. eszmélni kezd, öntudatra jut, fokonként világosabban veszi észre állapotát, figyelemre, vigyázatra gerjedez. A népekben ébredezni kezd az önállási, és nemzetiségi vágy.