, (éger-fa) ösz. fn. Fanövény az egylakiak, kéthímesek seregéből, melynek kérge és húsa vernyeges, s vizenyős helyeken szeret tenyészni. Párizpápai, Diószegi s mások a régiebbek közől állandóan hosszú é-vel irják, különben röviden is ejti a tájszokás: egerfa. Mint melléknév jelent égerfából valót. Égerfa kútcső.
Hihetőleg a hellen αιγειρος szóval egyeredetű.