, fn. tt. ércz-ět. Általán ásványi test, mely jobbára más ásványokkal keverve kőalakban, bányaerekben találtatik. (Minera). Nemes érczek: arany, ezüst, platina; különböztetésül a többi érczektől, melyek nem nemesek. Újabb természettudósaink szerint különböző a fém, (metallum) mely más érczektől már elválasztva van, kalapálható minőségű, s tiszta állapotában más ásványok közt különösebben fénylés által tünteti ki magát.
Szanszkritül arasz, latinul aes, (többi eseteiben r-rel: aeris, aere stb.) németül Erz, hollandul erz, erts, törökül pirinds stb.