, ÉPIT, (ép-ít) áth. m. épít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Egyes részek öszveállítása által valami egészet készít. Használják különösen az ácsok, faragók, kőmívesek munkáiról, csatornákról, utakról. Templomot, palotát, házat, kunyhót, aklot, malmot, hajót építeni. Utakat, csatornákat, hidakat építeni. Aki útfélen épít, sok mestere van annak. (Km.). Átv. ért. alapít. Gyanura építeni a vádat. Hazug ember szavára nem kell építeni. Igekötőkkel: Beépíteni az üres telkeket. Beleépíteni minden pénzt a czukorgyárba. Elépíteni évi jövedelmeit. Fölépíteni a tornyot. Kiépíteni a ház elejét az utczára. Körülépíteni falakkal a kertet. Ráépíteni a régen megvetett alapra. Erkölcsi ért. javít. A szent oktatások építik az embert. V. ö. ÉP.