, (ég-i) mn. tt. égi-t, tb. ~ek. Égből való, felsőbb világi; égben levő, lakó égen látszó, föltünő. V. ö. ÉG. Égi tünemény. Égi háboru. Égi jegyek, jelek. Égiek, égi lakosok. Égi madarak.
"Földiekkel játszó
Égi tünemény."
Csokonai.
"Az égi madarak,
És erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják."
Karács. ének.
"Mezőben állok én,
Szívemben égi bék."
Erdélyi János.