, (ég-út) ösz. fn. Így nevezik a csillagászok a tiszta éjjeli közép égen látszó, fehér, s rendetlenűl elterjedő huzásokat, melyeket a végetlen távolságban levő égi testek sokasága képez, máskép tejút, s némely vidéken a köznép nyelvén: szalmás út, vagy hadak útja.