, (élő-nyelv) ösz. fn. 1) Nyelv, melyet egy egész nemzet vagy nép beszél, melyet a kisdedek anyai ajkakról tanulnak el. Ellentéte: holtnyelv. 2) Szóbeli eléadás. Élőnyelven adni elé, hirdetni az Isten igéjét. Az első értelemben a két szót külön is írják.