, (éj-bolygó) ösz. fn. Idegkóros személy, ki éjjel álmából fölkel, zárt szemekkel járkál, s különféle dolgokat végez, a nélkül, hogy mindezekről öntudata volna, de ha nevén szólitják, vagy nagyobb zaj van körülte, fölébred. Máskép: holdkóros, hóbolygó, hőbölygő, alvajáró.