, (ég-ő) mn. tt. égő-t. 1) Ami tüzet fogva ég. Égő ház. Égő gyertya, fáklya. Égő áldozat. Égő üszők. 2) Átv. ért. élesen kinzó, megható. Égő szerelem. Égő fájdalom.
"Szállj s beszéld el égő szenvedélyem."
Gyulai.
3) Lánghoz, tűzhöz hasonlóan világitó, fénylő. Égő szemek. Égő veres haj.