, (éb-r-ed-és) fn. tt. ébredés-t, tb. ~ěk. Föleszmélés az álomból, ocsúdás; az álomnak eloszlása. Ébredéskor ásítozni, nyujtózni. Átv. ért. öntudathoz, önérzethez jutás; az eddigelé homályos dolgokról világosabb eszmélés; valamely tárgy iránt figyelemre gerjedés.